tavasz

zarvazrű

zelint
ítéá ho
zli eo. !!!!stíges menetsIkygav tlüzsf nesetenetter ,melevnav m metré meN .kölüörőge nassa mesih tzA.nozzba en merék,nommlborp a ineges dut ikalav aH.ríavídrof tnedm ed ,errsdner a nav im modutmeN




Ez a bejegyzésem utólag némi magyarázatra szorul.
Számomra mai napig ismeretlen okból megbolondult a rendszer és fordítva jelenítette meg a beírtakat, visszafelé úgy-ahogy olvashatóak a sorok.

hajtalankodtunk

csigatorta

Íme az eredmény
csigatorta...










...és a szörnyű vég...




Reménykeltő volt, hogy amikor megérkezett kisnagylegény és meglátta a tortát ragyogó arcal boldogan felkiáltott:
"Csigatorta éljen!"


A három gyertyát kevestelte ezért még beszúrkált mellé párat.

Dalla cucina per ÉN

...avagy nem leszünk mi gasztro blog, című bejegyzést következik.

Nos terveim szerint a mai nap délelőttöt mókás, közös tortagyártásra szántam szülinaposommal.
Ebből mostanra már csak a torta maradt, de befejezése még annak is reménybeli.
Áronom bár az elején lelkes volt, hogy csigatortát gyártunk, de hamar megunta. Ez a fajta sütigyártás nem épp neki való. Nem lehet vele gyurmázni. Bezzeg a tegnapi névnapos gyurma az igen! :)

Hátamon lógó, lábamba csimpaszkodó gyerekekkel küzdöttem az ebéddel, meg a tortával ami nem is indult olyan rosszul. A sütőből kivéve még egész formás volt, a baj ott kezdődött amikor ki akartam borítani a formából... ez ugyanis elég darabosra sikeredett, majd ezt követte a krémkészítés, és a csokival való bevonás gyötrelmei, ami második nekifutásra úgy ahogy sikerült. A kérdés, hogy valamennyire meg fog-e szilárdulni.
Miután nagynehezen felküzdöttem a csokit nyomorult tortánkra, egyre kevésbé hasonlított egy csigára. Nagy barna kupac lévén inkább tehénlepényre emlékeztetett. Ekkor kezdtem megbizonyosodni, hogy a citrommáz mégis jobb ötlet lett volna.
Mentő ötletként a vesztesek nyugalmával a csokitól ragacsos tortának levágtam az alját, hogy abból megformázom a csiga farkincáját (biológusok ne figyeljenek) ami valahogy eddig kifelejtődött. Mondanom sem kell, hogy az eredmény nem lett sokkal jobb. Farkincája lett a tehénlepénynek.
Ekkor fogtam egy marék cukorgyöngyöt, hogy megrajzolom csigánkat, hogy kisnagylegény mégse legyen annyira csalódott.

Azért a csiga szemére büszke vagyok. Felszúrtam két kölesgolyót egy-egy szívószálra, majd csokiba mártottam. Reményeim szerint ha majd ezt a kupacra tűzöm kisfiam felismeri művemet. Főleg, hogy ez az ötlet neki is eszébe jutott!

Mivel a fiúk menekülés közben magukkal vitték a fényképezőgépet így csak a végeredményt fogom tudni dokumentálni és a nagyközönség elé tárni.

Most próbálom a romokat eltakarítani.

Áron ma három éves lett.

Nagy mérföldkő ez kicsi ember életében.

Ez az első születésnapja amikor már úgy igazából kezdi felfogni, hogy ez a nap róla szól, ma bizony körülötte forog a világ.


Olyan gyönyörű volt három éve az a tavaszi nap.
Már előző este bementünk szivárgó magzatvízzel. Én a lépcsőn való lecsúszásra fogom a dolgot, ugyanis másnap 11-ig nem történt semmi. Persze az indulás kicsit pánikszerű volt. Fel-alá rohangáltam a lakásban, hogy én még nem akarok szülni- én még nem akarok szülni... "ugye ez nem a magzatvíz????"
Nagyon szerettem pocakosnak lenni és szörnyű igazságtalanságnak tartottam, hogy elvettek tőlem ebből az időszakból két teljes hetet. :)
Sógornőm is nálunk aludt így volt egy kis segítségem, bepakolni, megnyugodni. (bár az ő kezében is rezgett a bepakolnivaló lista... :) )
Lezuhanyoztam, interneten világgá kürtöltem a nagy hírt, majd elindultunk....

A kórházban elfoglaltuk apával a vágyva vágyott alternatív szülőszobát, bevetettük magunkat a franciaágyba és egy jót aludtunk, rákészülve a másnapra.
11-kor, fájások nemlévén sajnos bekötötték az oxitocint (nem panaszkodok, igazán elég sokat vártak), ami miatt viszont nem ülhettem be a kádba. (két év múlva ugyanitt ezt is kipróbálhattam, de ez egy másik történet....)

...és innen már minden ment mint a karikacsapás....

16 óra 2 perckor világra jött elsőszülött fiunk.
Lipovszky Áron (Fülöp)

2006 április

2007 április

2008 április

Akkor még a hold volt a nyerő ezért egy sajt-holdtortát kapott, egerekkel őfensége.

fogas

Andorkámra ma wc-ben kotorászás közben találtam, amint boldogan nyalogatta le kezéről a szerzeményét.
Lehet szomjas volt a drága... Remélem nem lesz semmi baja.




Olyan kis manó, zsivány hóhányó, lókötő, csibész.
Nagyon aranyosan jönnek a fogai. Tegnap kibújt a negyedik. Két alsó volt az első majd a bal felső, most pedig a mellette lévő, kettes!
Mókás látvány lesz ha sokáig nem hozza be magát a másik oldal.

Egyre ügyesebb ma tett két lépést kapaszkodás nélkül. Igaz kicsit olyan vetődős lett az érkezés, de alakul.


Én pedig kipakolásztam magam. Annyira nem szembetűnő a változás mint amennyire elfáradtam.

No azért...

Nem sikerült belépnem az utóbbi pár alkalommal, már azt hittem, hogy elúszott az egész, de úgy néz ki, hogy csak áprilisi tréfa volt! :)

De most újra itt... illetve a mai napot a lakás takarítására, romok eltűntetésére, rendrakásra szánom.
A költözés óta van elég sok elmaradásom.

Kisnagylegény holnap után lesz három éves, még az ő ajándékán is kell dolgozni.

Az egyik rajzzal elégedetlen voltam...



Élettelen volt, ráadásul a tördelése sem volt megfelelő.


Ennyit módosult.




Rajzok elküldve, az alkotók megpihennek.

vázlatok

Vázlatok a Andorról, akinek négy foga van és fél percig is áll kapaszkodás nélkül, tehát egy ügyes okos kiskrapek, pardon nagyfiú, ma-holnap 11 hónapos...

Méregető Jenő

Kisnagylegény fogja a lázmérőt...

"Én megmérem magam hány éves vagyok, nagyon fáj a torkom ( bármilye fáj, akkor azt mondja, hogy fáj a torka szerk.)...
-bedugja majd egy fél perc múlva közli az eredményt:
-Két éves vagyok nézd!"

Dadó

csoDADÓri
Tökéletesvárosban

Frici

Holnap leadás... már nagyon kivagyok azt sem tudom ki vagyok...


...a lakás romokban...

Íme Frici:

Kisvakond kiállítás a Millenárison

[2009. március 20. - 2009. március 28.]

Zdeněk Miler: Kisvakond és barátai

kiállítás

Millenáris Teátrum, Piros-Fekete Galéria

Zdeněk Miler cseh animációs filmrendező és képzőművész Kladnóban született, 1921-ben. Szakmai pályafutása még a háború alatt, a zlíni filmstúdióban indult, 1945-től pedig Prágában, Jiří Trnka stúdiójában folytatta munkáját. Itt tanulta ki az animációs szakmát, és itt sajátította el a forgatókönyvírás alapjait is. Első filmje, A milliomosról, aki elrabolta a napot című, komor mese volt. Az ötvenes évektől illusztrációk készítésével foglalkozott, elsősorban gyermekek részére.

A nagy pillanat 1954-ben érkezett el Zdeněk Miler számára, amikor megrendelést kapott egy, a vászoning gyártásáról szóló film elkészítésére. A rendező olyan állatfigurát keresett, amely összekötő kapocs lett volna a történetben, és amelyik még nem szerepelt animációs filmben. A vakond állítólag egy séta során jutott eszébe, amikor elgondolkozva kóborolt a mezőn, és megbotlott egy vakondtúrásban. Azért is döntött mellette, mert az amerikai stúdiók közül még egyik sem dolgozott addig vakonddal. Kezdetben rengeteg munkája volt a kis mesefigurával, hogy azt emberibbé tegye, hiszen a különböző illusztrációk alapján csúnyának tűnt neki, és nagyon távolinak érezte egy szimpatikus hőstől. A módosítások alatt kénytelen volt elvetni az inges motívumot is, ezért Kisvakond figurájával együtt született meg a kék zsebes nadrág. A film elkészítése két évig tartott, de az eredmény alapján egyértelmű, hogy megérte. A Kisvakond nadrágja óriási sikert aratott, és megnyerte a Velencei Filmfesztivál fődíját.

Az idők során több mint ötven epizód készült el Kisvakond főszereplésével. A siker nemcsak a főhős eredetiségének és kedvességének köszönhető, aki ötletesen oldja meg a felmerült problémákat, és sosem komorodik el, hanem annak is, hogy – az első részt leszámítva – Kisvakond és barátai nem beszélnek, csak különböző indulatszavakat és hangokat használnak, amelyekhez a rendező a kislányairől, Katerináról és Barboráról készített hangfelvételetet használta fel.

Ünnepélyes megnyitó: március 21., 16.00 óra

Nyitva tartás: naponta: 10.00-18.00

A belépés díjtalan!

március 28-án az egész nap a cseh kultúra jegyében telik, többek között hét cseh sörgyár kínálja kóstolásra a termékeit, a gyerekeket pedig ezen a napon a Kisvakond-kiállításon berendezett külön játszóház várja.

Kisvakondról még többet itt.

Riport 2004-ből

Mostanában akrilfestékkel próbálkozom. Mai nap eredményeként sajnálattal kellett tapasztalnom egy komoly hátrányát. Nem mintha nem tudtam volna eddig de a tapasztalat erősebb az elméleti tudásnál miszerint az akril szinte egyáltalán nem távolítható el a textíliából. Ezt kisnagyfiam mai művészkedése örökre emlékezetembe véste... Piros festék áldozata lett kedvenc szoptatós fotelem, legényke vagy három garnitúra ruhája, Kisvakond, Thomas, és végül de nem utolsó sorban kedvenc pólóm, miután legénykét magamhoz öleltem...
Én sajnos nem dicsekedhetem ekkora termelékenységgel.


Nagyon lassan haladok a két lurkó mellett. A lakás szalad, folyamatos lelkiismeretfurdalással küzdök, három hét alatt a dobozokból sem sikerült teljesen kipakolni. Ádámnak egy kígyózó listát tűztem a hűtőre kipipálandó tevékenységek sorával (amely megjegyzem nem akar fogyatkozni).




És mindezek tetejébe ez az egész bizonytalan helyzet terhe is a vállunkra nehezedik. Emiatt feszültek-türelmetlenek vagyunk, egymásnak ugrunk, és megfeledkezünk a lényegről...



Sanyi féle Dadó mese vázlatai:






Ez pedig egy korábbi játék: