Tegnapi napom azzal telt, hogy a konyhaszekrényt pucoltam ki az egér pimasz piszkaitól. Azért az elég bosszantó tud lenni mikor telepakolja a zabpelyhes zacskót és reggeli után döbben rá az ember, hogy igen, az nem csoki....
Ma a "tiszta" szekrénybe akartam betenni egy tálat amikor is ismét erős egérszag csapott meg és a következő pillanatban fürgén kiszaladt a szag tulajdonosa is.
Egy küzdelmes fogócska után sikerült elkapni a bűnöst. Az eredeti terv az volt, hogy egérkét kipateroljuk és a macskák jóindulatára bízzuk. Egy véletlen baleset folytán sajnos kitörtük kisbarátunk nyakát. Ezt az eseményt három gyermekem hangos zokogása követte. Megnyugtatásul anya a döglött egérkéről három portrét készített. A gyerekek továbbra is reklamáltak, hogy nekik élő egér kell, ezért egy párna is került az egér feje alá mintha csak aludna. Ezután egérkét akit Cinegérnek kereszteltünk, szertartásosan elföldeltük.
Háát nálunk így telnek az esték mostanság...
