újabb sorok rólam

A vidéki élet magazinban.

pár sor rólam

a levendula magazinban:
http://levendulamagazin.hu/2012/levendulas-mezeskalacsok/

Képek a

kiállításmegnyitóról


Köszönöm mindenkinek aki ellátogatott, azoktól akik szerettek volna de a kései értesítés miatt nem tudtak eljönni, elnézést kérek.

Köszönöm Lipovszkyné MolnárZsuzsinak a szép megnyitó beszédet! Nagyon meghatódtam!





Somogyi Zsófinak köszönet a gyönyörű hegedűjátékért...







Sikerült elkészítenem három kerámiaberakásos asztalt is. Ezzel pályáztam az idei Kozmára. Sajnos nem kaptam meg, de nem adom fel! :)


Zsuzsi megnyitóbeszéde.

Szeretettel köszöntök mindenkit Lipovszky-Drescher Mária kiállításán!

Marcsival 18 évvel ezelőtt lettünk barátok, együtt jártunk a Kisképző kerámia szakára, aztán az Iparra, majd kicsit később sógornők is lettünk, tehát nehéz volna nem személyes érintettséggel beszélnem a munkáiról.

Én mindig csodáltam azt a hihetetlen termékenységet és kreativitást, ahogy a kezdetektől rendkívül gyorsan és határozottan dolgozott, ösztönösen és lazán kerültek ki a keze alól a karakteres munkák, friss, jóízű gesztusokkal, élettel megtöltve. És most külön csoda látni azt is, hogy amikor születtek sorra a gyerekek, ez az alkotói lendület a nehéz körülmények, és az időhiány szorításában sem tört meg, sőt, úgy látom, új erőt és inspirációt kapott az anyaság által. Nekem az a benyomásom, hogy a legszebb, legérettebb munkái éppen ezek a képek, amik itt most kiállításra kerültek.

Egyetlen képben is benne van ez az erő, a termékenység ereje, és a beteljesülő élet reménye, ahogy minden személyben benne lakik. A képek sorozatában kibontakozó külön világok pedig összeállnak egy újabb, nagy egésszé, ahogy nekünk is, mint kis puzzle-daraboknak, helyünk van egy még nagyobb makrokozmoszban.

Ezeket a festői képeket szemlélve az első szó, ami beugrik nekem: az álom.

Kibomló álom egy madár szemszögéből, de nem madártávlatból, hanem egészen közelről, az ágról, a virágok közül, ahonnan hallani az életfa szívverését, az éltető nedvek surrogását a lüktető erekben. Olyan, mintha élne, mozogna és a szemünk láttára növekedne ez az erős fa, nyújtózkodnának az élettől duzzadó indák, burjánzó virágok.

A madarak otthont találnak ebben a párás, fanyar illatú közegben, az ágak és levelek szövedékében, amelyek összekötik őket, és ahol elbújhatnak mind, az egész család. A Fával együtt a madarak, a bogarak is belegyökerezhetnek a világba, és a lélegző pórusokon át ők is magukba szívják az életet, hogy aztán újult erővel rugaszkodjanak a magasba.

Belenézem magam a képbe. Elzsongít a zümmögés, a levelek, szárnyak suhogása és a csicsergés, érzem a bársonyos szirmok érintését, és a harmatot is a bőrömön. Megkapaszkodom egy ágon, belesimulok, szemem megpihen a táncoló árnyékban, éhségem, szomjúságom csillapodik.

Virágos Kert, kihímzett anyaméh.

Otthon vagyok.

*

Végül engedjék meg, hogy felolvassak egy verset, Sajgó Szabolcstól:

estéli üzenet

ránk csöndesül a fény
halkan bealkonyul
s az est hajnalán a sok-sok arc
ámulva egymásra néz
boróka meggyvágó kerti pad
és te meg én
ragyog mind-mind és ünnepel
hogy annyiféle s mégis egy

elérkezett a pillanat
mikor a napi napfogyatkozásban
szót vált világ s világtalan
mikor tűzszünetben egymásra lel
fény sötét
és átizzik egyszerre mindenen
a mélységeinkben tündöklő csoda

vagyok mert mondatott
legyél
a szó minél előbbvaló
hatalmasabb nem szűnőbb semmi nincs
ami igen és igen
és igen újra
mindenekre és reád

elérkezett a hírhozó
a túlcsorduló pillanat
s jelenti a Jelenvalót
a szüntelen felénk hajlót
akibe naponta szenderülsz
s mindörökre egyszer mindenek
megállsz az úton akkor
mint ezer év olyan az a pillanat
s megáll a légy a levegőben
tűzhányók mélyén a láva
a harangszó köszöntve vacsoracsillagot
és cselszövő szívében az intrika

megáll
elejti terhét
álmodik
látja a Kertet
belélegzi
és sebei helyén a heget
többé nem találja

Még több kép itt.

A kiállítás Július 17-ig megtekinthető a FISE galériában.

Kálmán Imre utca 16.

Galéria nyitvatartás:

Hétfõ: szünnap,

Kedd-Péntek: 12.00 -18.00

Szombat: 10.00 -14.00

Telefon: 06 1 31 13 051 E-mail: iroda@fise.hu

Meghívó

A FISE Galéria szeretettel meghívja Önt és barátait

Lipovszky-Drescher Mária keramikusművész

Összkép című kiállítására.

A kiállítást Lipovszkyné Molnár Zsuzsanna keramikus nyitja meg,
2010. június 29-én kedden, 18 órakor.

Megtekinthető 2010. július 17-ig,
keddtől-péntekig 12-18, szombaton 10-14 óra között.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Lipovszky-Drescher Mária kerámiában a grafikus képi elemek játszanak szerepet.
Játék a színekkel formákkal a képmezőkön átfutó grafikával.
Általában szabályos, négyzetes felületeket sorol egymás mellé amelyeket maga a grafika köt össze.
Már illusztrációs munkáin, bélyegtervein is megjelent ez a fajta grafikai játék, ahol az egymás
mellé sorolt képek összessége adott ki egy-egy képi világot, ahol bár a képek önállóan is egy egészet alkottak de valódi teljességük egymás mellé sorolásukkal tárult a szemlélő elé. Bár a kerámia talán sokkal inkább plasztikus műfajnak van elkönyvelve, a színtestekkel, mázzal, hőfokkal való játék, a papírporcelán adta lehetőségek olyan eszközök melyek semmi mással nem pótolhatók és amelyek olyan izgalmas festői felületek létrehozására alkalmasak ahol nagy szerepe van a véletlen játékának is.

Maguk a képek nemcsak egymás mellé sorolva illetve nem csak önmagukban adnak egy egészet hanem szimbolikus értelemben is. Mint ahogy minden ember más-más személyiség, úgy egy-egy kép önmaga teljességében is egy külön világ. Mégis, ahogy a képmezők egymás mellett adnak egy még teljesebb képet úgy a személy is közösségben válhat egy másfajta nagyobb egésszé. Ha úgy tetszik ez egy olyan műalkotás, amely országhatárokon át is kifejezheti
egy-egy csoport összetartozását.

Játékra hívott Tündérlátta.

A feladat 7 dolog összegyűjtése magamról…

Gondoltam legegyszerűbb ha lerajzolom, úgyis ebben a témában mozgok a legotthonosabban…

Tehát pont-pont vesszőcske készül már a fejecske…


Van szemem, amellyel legszívesebben minden pillanatot megőriznék az örökkévalóságnak… de mivel ez nem olyan egyszerű és sajnos a memóriám sem működik elég flottul, hogy fixálja a látottakat, ezért nagyon szeretek fotózni. Bármikor és bármit… Ritka az az alkalom amikor nem lóg fényképezőgép a nyakamban, de általában azt meg is megbánom. Nagyon ragaszkodom az emlékeimhez és emlékeim tárgyaihoz.


Van orrom amivel talán leginkább egy újszülött gyermek illatát szeretem beszippantani, de mivel ez viszonylag ritkán és rövid ideig adatik meg, beérem nagyobbacska gyerekeim mennyei csibe illatával, vagy az őszi avar, tavaszi szellő, ázott föld, egy kiadós nyári zápor, és az ünnepek illatának szimatolásával.
Néha mélyet szippantok a mellettem elhaladó emberek utáni levegőbe… :)

Van fülem amivel alvó szeretteim szuszogása és ütemes szívverése mellett legszívesebben a csendet hallgatom.

Van hajam ami sok mindentől égnek áll.


Van kezem, amivel leginkább fülcimpákat szeretek morzsolni, de alkalomadtán megragadom a ceruzát, agyagot, ásót és a főzőkanalat… Szeretem megérinteni a tárgyakat, érezni az anyagukat, végigsimítani kezem egy gyönyörű drapérián, bútoron. Múzeumőrök reszkessetek!



Van lelkem amelyben nevelgetem a hitemet, és ahol igyekszem rátalálni önmagamra.
… amelyet mélyen megérint egy-egy poros emléktöredék, a múltból előkerült lim-lom, kopott falak, málló vakolatok, leharcolt bútorok, egy csorba bögre, görbe villa amelyek rengeteg titkot rejtenek és a régmúltról mesélnek. Talán épp ezért, a ma tárgyait sem féltem túl, használom őket, így talán majd ők is mesélhetnek egyszer valakinek. (bánatom egy gyönyörű bútor amit letakargatnak csak, hogy ne kopjon, meg ugyanezen okból a nyakláncon nyakban lógó jegygyűrű) Jól érzem magam olyan holmik között amelyeknek már történetük van, még ha én épp nem is ismerem, …ócskapiac, turkáló kedvenc lelőhelyeim.

…végül pedig van szám ami sokszor olyankor is kinyílik mikor nem kellene, sokszor meg nem amikor pedig kellene és amivel ritkán sikerül kifejeznem mindazt ami bennem lapul…
…de talán ez nem is akkora baj, mert hála Istennek adatott más amivel kifejezhetem magam.... aztán persze legyen aki megfejti! :)

Továbbadva Zsuzsinak.