kedd, március 31, 2009

Az egyik rajzzal elégedetlen voltam...



Élettelen volt, ráadásul a tördelése sem volt megfelelő.


Ennyit módosult.




Rajzok elküldve, az alkotók megpihennek.









vázlatok

Vázlatok a Andorról, akinek négy foga van és fél percig is áll kapaszkodás nélkül, tehát egy ügyes okos kiskrapek, pardon nagyfiú, ma-holnap 11 hónapos...







Méregető Jenő

Kisnagylegény fogja a lázmérőt...

"Én megmérem magam hány éves vagyok, nagyon fáj a torkom ( bármilye fáj, akkor azt mondja, hogy fáj a torka szerk.)...
-bedugja majd egy fél perc múlva közli az eredményt:
-Két éves vagyok nézd!"

hétfő, március 30, 2009

Dadó

csoDADÓri
Tökéletesvárosban

























Frici

Holnap leadás... már nagyon kivagyok azt sem tudom ki vagyok...


...a lakás romokban...

Íme Frici:

























péntek, március 27, 2009

csütörtök, március 26, 2009

Kisvakond kiállítás a Millenárison

[2009. március 20. - 2009. március 28.]

Zdeněk Miler: Kisvakond és barátai

kiállítás
Millenáris Teátrum, Piros-Fekete Galéria

Zdeněk Miler cseh animációs filmrendező és képzőművész Kladnóban született, 1921-ben. Szakmai pályafutása még a háború alatt, a zlíni filmstúdióban indult, 1945-től pedig Prágában, Jiří Trnka stúdiójában folytatta munkáját. Itt tanulta ki az animációs szakmát, és itt sajátította el a forgatókönyvírás alapjait is. Első filmje, A milliomosról, aki elrabolta a napot című, komor mese volt. Az ötvenes évektől illusztrációk készítésével foglalkozott, elsősorban gyermekek részére.
A nagy pillanat 1954-ben érkezett el Zdeněk Miler számára, amikor megrendelést kapott egy, a vászoning gyártásáról szóló film elkészítésére. A rendező olyan állatfigurát keresett, amely összekötő kapocs lett volna a történetben, és amelyik még nem szerepelt animációs filmben. A vakond állítólag egy séta során jutott eszébe, amikor elgondolkozva kóborolt a mezőn, és megbotlott egy vakondtúrásban. Azért is döntött mellette, mert az amerikai stúdiók közül még egyik sem dolgozott addig vakonddal. Kezdetben rengeteg munkája volt a kis mesefigurával, hogy azt emberibbé tegye, hiszen a különböző illusztrációk alapján csúnyának tűnt neki, és nagyon távolinak érezte egy szimpatikus hőstől. A módosítások alatt kénytelen volt elvetni az inges motívumot is, ezért Kisvakond figurájával együtt született meg a kék zsebes nadrág. A film elkészítése két évig tartott, de az eredmény alapján egyértelmű, hogy megérte. A Kisvakond nadrágja óriási sikert aratott, és megnyerte a Velencei Filmfesztivál fődíját.
Az idők során több mint ötven epizód készült el Kisvakond főszereplésével. A siker nemcsak a főhős eredetiségének és kedvességének köszönhető, aki ötletesen oldja meg a felmerült problémákat, és sosem komorodik el, hanem annak is, hogy – az első részt leszámítva – Kisvakond és barátai nem beszélnek, csak különböző indulatszavakat és hangokat használnak, amelyekhez a rendező a kislányairől, Katerináról és Barboráról készített hangfelvételetet használta fel.
Ünnepélyes megnyitó: március 21., 16.00 óra
Nyitva tartás: naponta: 10.00-18.00
A belépés díjtalan!

március 28-án az egész nap a cseh kultúra jegyében telik, többek között hét cseh sörgyár kínálja kóstolásra a termékeit, a gyerekeket pedig ezen a napon a Kisvakond-kiállításon berendezett külön játszóház várja.


Kisvakondról még többet itt.

Riport 2004-ből

szerda, március 25, 2009

Mostanában akrilfestékkel próbálkozom. Mai nap eredményeként sajnálattal kellett tapasztalnom egy komoly hátrányát. Nem mintha nem tudtam volna eddig de a tapasztalat erősebb az elméleti tudásnál miszerint az akril szinte egyáltalán nem távolítható el a textíliából. Ezt kisnagyfiam mai művészkedése örökre emlékezetembe véste... Piros festék áldozata lett kedvenc szoptatós fotelem, legényke vagy három garnitúra ruhája, Kisvakond, Thomas, és végül de nem utolsó sorban kedvenc pólóm, miután legénykét magamhoz öleltem...
Én sajnos nem dicsekedhetem ekkora termelékenységgel.


Nagyon lassan haladok a két lurkó mellett. A lakás szalad, folyamatos lelkiismeretfurdalással küzdök, három hét alatt a dobozokból sem sikerült teljesen kipakolni. Ádámnak egy kígyózó listát tűztem a hűtőre kipipálandó tevékenységek sorával (amely megjegyzem nem akar fogyatkozni).




És mindezek tetejébe ez az egész bizonytalan helyzet terhe is a vállunkra nehezedik. Emiatt feszültek-türelmetlenek vagyunk, egymásnak ugrunk, és megfeledkezünk a lényegről...



Sanyi féle Dadó mese vázlatai:






Ez pedig egy korábbi játék:







kedd, március 24, 2009

önarckép

Most hívott a bank... egymillió kétszázezerrel nőtt a tőketartozásunk. Hatmilliót vettünk fel, eddig egymilliót fizettünk vissza és a tartozásunk jelenleg hétmillió kétszázezer.
Eddig több mint kétmillió forintot vesztettünk...

Havi törlesztőnk ötvenezer felett van, eddig harminchétezer volt...



Így állunk... :(

Most nem tudjuk mi legyen.... lehet a legjobb az lenne ha eladnánk a lakásunkat mert így egyre rosszabb lesz a helyzet.
Abban a reményben vettük meg, hogy nyereséggel fogunk tudni kiszállni belőle. A tervek szerint beépítették volna a tetőteret. A gazdasági helyzet miatt ez is ugrik... eddig kétmilliót buktunk... jó lenne ha többet nem kellene mert akár a kardunkba is dőlhetünk.

hétfő, március 23, 2009

a kis krumplinyomdász

Aranyvackor

Mai nap dolgosra és egy kicsit kaotikusra sikeredett, ugyanis egy egy és egy hároméves mellett próbáltam dolgozgatni. Az eredmény magáért beszélt. Kislegény kipingálva lemeztelenítve, konyhában az edények szétrámolva, könyvek lepakolva és akkor még nem beszéltem a művészi segítségről. Azért csak ilyen szerény kisnagylegény mai alakítása mert a drága félárbócos. Elkapta valami fosós nyavaja.





Én meg a romhalmaz tetején próbálok valami érdemlegeset létrehozni a hónap végén leadandó illusztrációs pályázatra.

Aranyvackor


Meseíró társammal Gurbai Sándorral két éve is pályáztunk, akkor dicsérő oklevéllel térhettünk haza. Most szeretnék több munkát is beadni, no majd meglátjuk mi kerekedik ki belőle.








vasárnap, március 22, 2009

...nos akkor rászántam magam....

...és itt folytatom, pont ahol amott abbahagytam....




Kis családunk történetét harmadik éve vezetgettem, csak úgy magunknak emlékbe, a jövőnknek - két fiunknak ajándékba. Mivel problémák akadtak a szerkesztéssel, arra az elhatározásra jutottam, hogy indítok egy új naplót.
Magamról annyit, hogy feleség, két kis legény anyukája és iparművész volnék. Több-kevesebb sikerrel igyekszem ezt a sorrendet tartani (emberem most biztos sikítva reklamálna).





Lipovszky-Drescher Mária a "böcsületes nevem" kisnagyfiam szavaival élve.
Eredetileg keramikus diplomával végeztem az Iparművészeti
; ma Moholy Egyetemen.
Már másodévben kacsingattam az animáció szak felé, de végül maradtam az ismerős, akkor biztonságosabbnak tűnő terepnél.
Így aztán ma rendelkezem egy szilikát tervező művész, és egy rajz vizuális kultúra szakos tanári diplomával.
Sorstársak
közt csak diplomás hobbinak nevezzük agyag iránti szenvedélyünket. Félreértés ne essék, nagyon szeretem ezt az anyagot, az illatát szakrális voltát, rengeteg lehetőséget rejt magába, de megélni nem lehet belőle. ...kicsit se... illetve amiből igen, vagy legalábbis talán, az nem érdekel... Arra, hogy műhelyt hozzak létre kemencével esélyem sem volt, így csekélyke pénzemet számítógépre áldoztam és inkább grafikával kezdtem foglalkozni.Eddig három bélyegem jelent meg a Magyar Állami Postánál, illusztráltam a Babamagazinban, Anyáklapjában a Képmásban. Voltak ilyen-olyan grafika megrendeléseim, amiket majd folyamatosan feltöltök már ha a két csemete engedi...

Ugyanis életem két legnagyobb kincse, ajándéka, kihívása, alkotása: gyermekeim; Áron és Andor... és reméljük a sor itt még nem zárul le...


Egyik legény idén lesz három másik egy éves.

























Fiatalkoromban (
sajnos rohamos tempóban öregszem immáron a harminckettediket taposom...) két nagy álmom volt. Az egyik; hogy ha nagy leszek én is gyönyörű mesekönyveket rajzolhassak és a másik hogy egy kápolnába, templomba oltárt építhessek az Istennek. Utóbbit kipipálhatom (persze nem zárkózom el a további lehetőségektől sem :) ) ugyanis a diplomamunkám egy oltárasztal tervezése és kivitelezése volt a Győr-Ménfőcsanaki Evangelizációs Iskola kápolnájába. Nagyon szerettem ezt a munkát majd egy posztban szeretnék beszámolni az építés részleteiről; de a pont az "i"-re az volt amikor ez előtt az oltár előtt mondhattuk ki emberemmel, Ádámommal a boldogító igent. Második álmom is kibontakozóban... egy éve megjelent az első általam illusztrált mesekönyv, illetve daloskönyv, Ukulele címmel. Ebbe a Kaláka Ukulele Cd-in lévő verseket volt feladatom illusztrálni. Azóta egyre nagyobb bennem a vágy, hogy ezen a területen fejezhessem ki magamat. Persze azért a kerámiát sem felejtem. Sok évnyi sikertelen pályázat után, mikor már lélekben kezdtem elengedni, hogy nekem agyagot kell gyúrnom, elnyertem a Kozma Lajos ösztöndíjat. Így össze kell kapjam magam és jövő Februárban bemutatni, hogy érdemes volt éveket várni.

...no mára ennyit, igyekszem folytatni... a látszat ellenére nem vagyok grafomán sokkal inkább szeretem képekkel, fotókkal kifejezni magam, no de majd meglátjuk mi is sül ki ebből a történetből...

2009 március 22
Lipovszky-Drescher Mária