Nos most ezt kívánom pótolni: Íme:
Kaláka UKULELE
a Cartaphilus gondozásában.
Kapható az Alexandra könyvesboltban, vagy ITT
hétfő, május 18, 2009
Kaláka UKULELE
Életem első és egyenlőre egyetlen nyomtatásban megjelent illusztrációs munkáját még fel sem töltöttem teljes valójában
Nos most ezt kívánom pótolni: Íme:
Kaláka UKULELE
a Cartaphilus gondozásában.
Kapható az Alexandra könyvesboltban, vagy ITT
Nos most ezt kívánom pótolni: Íme:
Kaláka UKULELE
a Cartaphilus gondozásában.
Kapható az Alexandra könyvesboltban, vagy ITT
Áronszáj
Áronom reggel fekszik az ágyban.
-Atya ég mekkora fütyim van!
Mama ellátogatott hozzánk Füredre, mondja Áronnak, hogy milyen kár, hogy ilyen messze ment tőle.
-Mama nekem ide kellett jönnöm, szeretek itt lakni, ezt neked is meg kell mondanom.
Olyan sokszor elmondja, hogy szeret itt lakni, szereti ezt a lakást... Mi is.
Ebédfőzés.
Áron elkezdi simogatni a csirkehúst.
-Jaj de szép husi-teljesen odavan tőle)
Megfordítom a csirkemellet ahol kicsit véres és látszanak a bordák, felkiált.
-Jaj de sajnálom, hogy kipisztolyozták. (még azt is szokta mondani, hogy kituszálták)
-Atya ég mekkora fütyim van!
Mama ellátogatott hozzánk Füredre, mondja Áronnak, hogy milyen kár, hogy ilyen messze ment tőle.
-Mama nekem ide kellett jönnöm, szeretek itt lakni, ezt neked is meg kell mondanom.
Olyan sokszor elmondja, hogy szeret itt lakni, szereti ezt a lakást... Mi is.
Ebédfőzés.
Áron elkezdi simogatni a csirkehúst.
-Jaj de szép husi-teljesen odavan tőle)
Megfordítom a csirkemellet ahol kicsit véres és látszanak a bordák, felkiált.
-Jaj de sajnálom, hogy kipisztolyozták. (még azt is szokta mondani, hogy kituszálták)
Ezen a képen meg felvette apja ingét, hogy ő így biza fog tudni repülni.
Olyan végtelenül érzékeny, kedves kisfiú.
Áron annyit jelent TISZTÁNLÁTÓ.
Nagyon illik rá ez a név, mindenkire és mindenre hihetetlen érzékenységgel reagál, vigasztal, bátorít.
Nagyon ügyes, roppant kreatív ötletei vannak. Sokkal jobban igényli a társaságom mint Andor.
Szeret építeni, a szerelős duplóiból, meg Andor állatfejű duplójából hihetetlen alkotásokat kreál, és nagyon boldogan mutatja be nekem művét.
Szeret rajzolni, festeni... a napokban letöltöm a gépről és felteszek egy-két alkotását. Igaz sokszor későn kapok észbe, hogy le kellett volna fotózni.
A rajzban látom, hogy kicsit össze van zavarodva, szeretne olyanokat rajzolni mint én és ezért van, hogy kétkedéssel fogadja az örömujjongásom. De azért egyszer-kétszer előfordul, hogy diadallal mutatja milyen szép vitorlást csigát vagy egyebet rajzolt. Szeret pici dolgokat rajzolni, -Anya most kis csigát rajzoljál, ilyen kicsit és teljesen összeszorítja két kicsi ujjacskáját.
Az első rajza a Baldzsin volt ami egy tekergő csigavonalszerűségből állt szemmel. Ezt ha jól emlékszem két évesen kezdte.
Minden falrepedésben, kopásban felfedez valami rajzot aminek örülhet. A wc-ben példul van egy nagyon pici helikopterünk! :)
Áron annyit jelent TISZTÁNLÁTÓ.
Nagyon illik rá ez a név, mindenkire és mindenre hihetetlen érzékenységgel reagál, vigasztal, bátorít.
Nagyon ügyes, roppant kreatív ötletei vannak. Sokkal jobban igényli a társaságom mint Andor.
Szeret építeni, a szerelős duplóiból, meg Andor állatfejű duplójából hihetetlen alkotásokat kreál, és nagyon boldogan mutatja be nekem művét.
Szeret rajzolni, festeni... a napokban letöltöm a gépről és felteszek egy-két alkotását. Igaz sokszor későn kapok észbe, hogy le kellett volna fotózni.
A rajzban látom, hogy kicsit össze van zavarodva, szeretne olyanokat rajzolni mint én és ezért van, hogy kétkedéssel fogadja az örömujjongásom. De azért egyszer-kétszer előfordul, hogy diadallal mutatja milyen szép vitorlást csigát vagy egyebet rajzolt. Szeret pici dolgokat rajzolni, -Anya most kis csigát rajzoljál, ilyen kicsit és teljesen összeszorítja két kicsi ujjacskáját.
Az első rajza a Baldzsin volt ami egy tekergő csigavonalszerűségből állt szemmel. Ezt ha jól emlékszem két évesen kezdte.
Minden falrepedésben, kopásban felfedez valami rajzot aminek örülhet. A wc-ben példul van egy nagyon pici helikopterünk! :)
szombat, május 16, 2009
Itt van anyum segíteni... meg is van a látszatja, belelendültem a bélyegekbe... már 10 vázlatnál tartok... négyet kell leadni.
Ezeket csak a reménybeli megjelenés után tudom megmutatni, de a karácsonyi hangulat nem maradhat el, ugyanis karácsonyi bélyegeket kell épp terveznem.
2008 Karácsonyán készült vázlatok
gyerekszoba
...kisnagylegénnyel átvirrasztott éjszaka emlékére készült, 2006-ban, hajnaltájt... a másik kettő is hasonló korú...
tavasz
Ezek a képek egy 2007-es nagyobb munka részletei.
Mivel nincs scennerem fotóztam így a színeket nem sikerült teljesen visszadni.
csütörtök, május 14, 2009
kedd, május 12, 2009
A Benedek Elek illusztrációs pályázaton második helyezést értem el.
Én még nem láttam a kiállítást, anyu vette át a díjat, de szerinte nagyon kevés volt a jó munka.
Persze azért nagyon örülök....
Június 8.-ig lehet megtekinteni. Remélem eljutok.
Nagyon kimerültem, pár nap múlva le kell adni a bélyegpályázatot, de a kölkecekkel nehezen haladok, ma is szétszedték a házat, alig várom, hogy hazajöjjön apjuk kicsit tehermentesíteni, hogy egy kicsit valami mással is tudjak foglalkozni, de olyan fáradt, hogy végül este is minden csak rám marad....
hétfő, május 11, 2009
könyvajánló
Nem is tudom, hogy tudnám jellemezni ezt a könyvet... fantasztikus élményt adott mind mondandójában, mind képi anyagában. Egy házépítés története, de annál sokkal több. Rengeteg hasznos tanácsot találtam benne reménybeli épülő otthonunkhoz amely egyenlőre még csak bennünk épülget, de a hasznosságán túl teljesen elvarázsolt, belelkesített, reményt adott, álmokat, inspirált az alkotásra, a cselekvő életre, felszabadított, bátorított, hogy mindezt három gyerekkel is lehet.
Számomra talán azért is volt annyira otthonos annyira megragadó ez a könyv mert gyerekkorom emlékmorzsái keltek új életre benne, a falakat befutó vadszőlő, mohás téglák, szabadon burjánzó természet, kerek terasz, kék-fehér csíkos bútorok...Ha valaki valami igazán különleges élményre vágyik, elvarázsolják a részletek, gyönyörű fotók, egy szépen öregedő fal látványa, mohás téglák, vasúti talpfák közt megbúvó apró virágok, gyerekek keze nyoma mindenütt, az otthon tűzhelyének melege. Akkor ajánlom ezt a könyvet. 
És most megjelent....
Számomra talán azért is volt annyira otthonos annyira megragadó ez a könyv mert gyerekkorom emlékmorzsái keltek új életre benne, a falakat befutó vadszőlő, mohás téglák, szabadon burjánzó természet, kerek terasz, kék-fehér csíkos bútorok...Ha valaki valami igazán különleges élményre vágyik, elvarázsolják a részletek, gyönyörű fotók, egy szépen öregedő fal látványa, mohás téglák, vasúti talpfák közt megbúvó apró virágok, gyerekek keze nyoma mindenütt, az otthon tűzhelyének melege. Akkor ajánlom ezt a könyvet.
Asszony és háza
avagy az én Toszkánám
Egy házépítés története, ahogyan én láttam. Az építész asszony, ahogyan a gyermekeim apja menet közben titulált. Én, mindennek az oka és okozója. Aki ezt az egészet kavarta. Azt, hogy odahagyjuk viszonylag jól bejáratott városi társasházi életünket, és falura költözzünk, házat építsünk.
A könyv főszereplője a ház maga, ahogyan kitalálódik, felépítődik, belakjuk, ellepjük. Ahogyan zajlunk benne, kutyák, macskák, gyerekek, barátok, tüzek, vizek, mesék, képek. És énekeljük közben a Mary Poppins kéményseprőjével: "I do what I like, and I like what I do" (Azt csinálom, amit szeretek, és azt szeretem, amit csinálok) (Petrik Adrien)
És most megjelent....
A másik kert
Megjelent az Otthon könyvek legújabb képes albuma:Petrik Adrien új könyve: A másik kert címmel.
A szerző a saját, nem túl kedvező adottságú kertjének kalandos történetét írja le. Az a szándéka, hogy megszerettesse olvasójával a természetet és a kertet, végigkalauzolva őt tavasztól őszig annak zegén-zugán. Több mint százfajta növényt határoz meg, melyek vagy kifürkészhetetlen okból nőnek a kertjében, vagy különös történet fűződik ültetésükhöz. A növények kavalkádja meseszéppé teszi a kertet az év minden szakában.
Ez a könyv is remek olvasmány több száz képpel, ötlettel, friss, fiatalos, ugyanakkor érett mondandóval, érzelmekkel és tapasztalatokkal, melyek túlmutatnak a kerten, bepillanthatunk a család nem mindennapi hétköznapjaiba is.
Kíváncsi vagyok rá nagyon! Jó lenne megrendelni, még hízelgéssel egybekötve egyeztetek férjjel...
Az atya Vasárnap a ballagások kapcsán elmélkedett régvolt osztálytalálkozói vonalán...
" Ahogy telnek az évek más-más válik fontossá. 15 érettségi találkozón előkerülnek a gyerekek képei, egyre kevésbé fontos, hogy milyen karriert futott be a másik, sokkal lényegesebbé válik, hogy milyen emberré lett. Eltűnnek a határok amelyek megosztották az osztályt. Az évek múlásával egyre erősebben összekapaszkodnak a még megmaradtak. Idővel az ember rájön, hogy nem a karrier az érték hanem a valahova tartozás, tudni, hogy vannak akikhez tartozunk és vannak akik figyelnek ránk. Tudni, hogy mindaz amit magunkba szívtunk alakul át életté és mindazzá amit tovább adhatunk.
Növekedni kell és nőni csak az ég felé lehet. Mindannyiunkban megvan a vágy a növekedés után, az élet után.
Ne szakadjunk le a szőlőtőről az életadóról!
Uram te vagy a tő amelytől az életet kapjuk, segíts, hogy hátralévő életünkben gyümölcsöt hozzunk."
" Ahogy telnek az évek más-más válik fontossá. 15 érettségi találkozón előkerülnek a gyerekek képei, egyre kevésbé fontos, hogy milyen karriert futott be a másik, sokkal lényegesebbé válik, hogy milyen emberré lett. Eltűnnek a határok amelyek megosztották az osztályt. Az évek múlásával egyre erősebben összekapaszkodnak a még megmaradtak. Idővel az ember rájön, hogy nem a karrier az érték hanem a valahova tartozás, tudni, hogy vannak akikhez tartozunk és vannak akik figyelnek ránk. Tudni, hogy mindaz amit magunkba szívtunk alakul át életté és mindazzá amit tovább adhatunk.
Növekedni kell és nőni csak az ég felé lehet. Mindannyiunkban megvan a vágy a növekedés után, az élet után.
Ne szakadjunk le a szőlőtőről az életadóról!
Uram te vagy a tő amelytől az életet kapjuk, segíts, hogy hátralévő életünkben gyümölcsöt hozzunk."
szombat, május 09, 2009
péntek, május 08, 2009
Kleptokreativizmus
Sokat agyaltam ezen a Panyi Zsuzsi által felvetett Kleptokreativizmus dolgon ami akkora vihart vert, hogy mire felfedeztem a Mákgubót be is zárta kapuit (időközben megtudtam, hogy csak ideiglenesen).
Röviden, hogy baj-e és mégis hol a határ a között, hogy emberek hatnak egymásra illetve hasonló alkatú emberekre hasonló élmények hatnak így hasonló munkáik születnek hasonló tecnikákat segítségül hívva, vagy pedig ellopkodják egymástól az ötleteket technikákat. Esetleg két hasonló tehetségű de esetleg más lehetőségekkel rendelkező ember között alakul ki olyan helyzet, hogy míg az egyik szüli az ötleteket a másik pedig szépen megvalósítja mert neki megvannak az adottságai, vagy egyszerűen gyorsabb volt és már csak a lelkiismeret tanúskodhat arról, hogy kié is volt az eredeti ötlet.
Ezek a gondolatok sokat forogtak bennem. Felszínre jött sok régi és friss élmény is... Egyrészt a középiskolában szaktanárunk Szalai László aki egy kiváló ember, akitől rengeteget tanultunk a szakmában és emberségben egyaránt, mélyen belénk ültette (nagyrészt saját szomorú tapasztalatból), hogy ne lopkodjunk ötleteket. Mindenki igyekezzen magában felszínre hozni azt ami benne rejlik és csak rá jellemző csak így gazdagodhat a közösség. Ez olyannyira mélyre hullott bennünk, hogy rengeteg viszály forrás lett. Odáig jutottam, hogy mielőtt nekiültem valamit tervezni vagy egy fejemben motoszkáló gondolatot formába önteni, előbb körbenéztem, hogy van-e már ilyen a világban. Ami általában szomorú tapasztalatot szült, mert hát nem nagyon van új a nap alatt és a spanyolviaszt is feltalálták már... olyannyira le tudtam lombozódni egy ilyen felismeréstől, hogy az egésztől elment a kedvem.
Kerámia plasztikáimnál például teljesen az alapoktól kifejlesztettem egy technikát, majd később kiderült, hogy egy meglévő technikát fedeztem fel újra. Azért teljesen nem vette el a kedvem, mert megszültem és ezzel az enyém is lett. Nem pedig csak átvettem mint egy leckét. Persze időt spórolunk ha nem állunk neki olyan dolog felfedezésének amit már kész ezközként a kezünkbe vehetünk, de néha elkerülhetetlenek ezek a kanyarok és az élmény és tapasztalat sokkal nagyobb általuk.
Inspirációt az ember lépten nyomon szerez ha akar ha nem. A természet megfigyelésén, fotózásán, rajzolásán kívül pedig nincs is jobb tanítómester.
Ma már én is ahelyett, hogy azt kutatnám frusztrálva magam, hogy mit ne csináljak mert már van, inkább befelé fordulok és azt keresem hogy mi az ami bennem megszületni szeretne, begubózok és belülről építkezem amíg meg nem erősödik a születendő, hogy eléggé egyedi arca legyenés már nem tör le hanem inkább felvillanyoz ha rokonlélekre találok.
Persze vannak szomorú tapasztalatok, mert azért az ember érzi ha valami nem egészen tiszta körülötte, ha valaki másként beszél mint cselekszik, ha valaki nem egyenes... de ezekkel a dolgokkal meg nem nagyon lehet mit kezdeni, vagy legalábbis én nem tudok, csak emésztem magam, meg sajnos amúgy sem vagyok egy diplomata alkat ami ennek kulturált megbeszéléséhez nem ártana.
No meg ki is lehetne az ítélő bíra???
Az állami nagyszabású lenyúlások pedig egy külön kategória. Velem előfordult, hogy beadtam a pályázatomat amiről annyi értesítést sem kaptam, hogy köszönjük de nem... és pár hónap múlva a rámvigyorgó óriásplakátok kísértetiesen emlékeztettek valamire.
Ezek bosszantó dolgok , bizonyítani sose tudnám és persze az is lehet, hogy véletlen egybeesés... de ezeket azért mégis könnyebb kezelni már csak a személytelensége miatt is mint amikor egy kollegával állunk szemben.
Ha valakivel előfordultak hasonló esetek és cselekedni is akar nem csak őrlődni ajánljuk Dr. Dudás Ágnes ügyvédirodát.
Röviden, hogy baj-e és mégis hol a határ a között, hogy emberek hatnak egymásra illetve hasonló alkatú emberekre hasonló élmények hatnak így hasonló munkáik születnek hasonló tecnikákat segítségül hívva, vagy pedig ellopkodják egymástól az ötleteket technikákat. Esetleg két hasonló tehetségű de esetleg más lehetőségekkel rendelkező ember között alakul ki olyan helyzet, hogy míg az egyik szüli az ötleteket a másik pedig szépen megvalósítja mert neki megvannak az adottságai, vagy egyszerűen gyorsabb volt és már csak a lelkiismeret tanúskodhat arról, hogy kié is volt az eredeti ötlet.
Ezek a gondolatok sokat forogtak bennem. Felszínre jött sok régi és friss élmény is... Egyrészt a középiskolában szaktanárunk Szalai László aki egy kiváló ember, akitől rengeteget tanultunk a szakmában és emberségben egyaránt, mélyen belénk ültette (nagyrészt saját szomorú tapasztalatból), hogy ne lopkodjunk ötleteket. Mindenki igyekezzen magában felszínre hozni azt ami benne rejlik és csak rá jellemző csak így gazdagodhat a közösség. Ez olyannyira mélyre hullott bennünk, hogy rengeteg viszály forrás lett. Odáig jutottam, hogy mielőtt nekiültem valamit tervezni vagy egy fejemben motoszkáló gondolatot formába önteni, előbb körbenéztem, hogy van-e már ilyen a világban. Ami általában szomorú tapasztalatot szült, mert hát nem nagyon van új a nap alatt és a spanyolviaszt is feltalálták már... olyannyira le tudtam lombozódni egy ilyen felismeréstől, hogy az egésztől elment a kedvem.
Kerámia plasztikáimnál például teljesen az alapoktól kifejlesztettem egy technikát, majd később kiderült, hogy egy meglévő technikát fedeztem fel újra. Azért teljesen nem vette el a kedvem, mert megszültem és ezzel az enyém is lett. Nem pedig csak átvettem mint egy leckét. Persze időt spórolunk ha nem állunk neki olyan dolog felfedezésének amit már kész ezközként a kezünkbe vehetünk, de néha elkerülhetetlenek ezek a kanyarok és az élmény és tapasztalat sokkal nagyobb általuk.
Inspirációt az ember lépten nyomon szerez ha akar ha nem. A természet megfigyelésén, fotózásán, rajzolásán kívül pedig nincs is jobb tanítómester.
Ma már én is ahelyett, hogy azt kutatnám frusztrálva magam, hogy mit ne csináljak mert már van, inkább befelé fordulok és azt keresem hogy mi az ami bennem megszületni szeretne, begubózok és belülről építkezem amíg meg nem erősödik a születendő, hogy eléggé egyedi arca legyenés már nem tör le hanem inkább felvillanyoz ha rokonlélekre találok.
Persze vannak szomorú tapasztalatok, mert azért az ember érzi ha valami nem egészen tiszta körülötte, ha valaki másként beszél mint cselekszik, ha valaki nem egyenes... de ezekkel a dolgokkal meg nem nagyon lehet mit kezdeni, vagy legalábbis én nem tudok, csak emésztem magam, meg sajnos amúgy sem vagyok egy diplomata alkat ami ennek kulturált megbeszéléséhez nem ártana.
No meg ki is lehetne az ítélő bíra???
Az állami nagyszabású lenyúlások pedig egy külön kategória. Velem előfordult, hogy beadtam a pályázatomat amiről annyi értesítést sem kaptam, hogy köszönjük de nem... és pár hónap múlva a rámvigyorgó óriásplakátok kísértetiesen emlékeztettek valamire.
Ezek bosszantó dolgok , bizonyítani sose tudnám és persze az is lehet, hogy véletlen egybeesés... de ezeket azért mégis könnyebb kezelni már csak a személytelensége miatt is mint amikor egy kollegával állunk szemben.
Ha valakivel előfordultak hasonló esetek és cselekedni is akar nem csak őrlődni ajánljuk Dr. Dudás Ágnes ügyvédirodát.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
