Elkezdtem édesapám sírkövén dolgozni.

Eddig papíron vázlatoltam, ma végre elkészült egy kicsi modell is.


A terv emlékeztet a diplomamunkámra (poszt tervben) ami nem véletlen hiszen tulajdonképpen a téma is hasonló.

Mindenképpen a sziklából indultam ki mint alapformából. Szeretem azokat a sírkerteket ahol sok terméskő jelzi az emlékezés helyét.
A kereszt motívuma mint hasadék jelenik meg, utalva a halálra, Krisztus kereszthalálára a megtört sziklára (kenyérre), az elmúlásra, de mivel ez egy sír, maga a hasíték egyben utal a feltámadásra is. A hasadék lefut az alsó sziklatömbre is. Első ötletként a hasítékot csak a felületben, mázazással akartam jelölni. A mázat kékes-zöldre terveztem mely utal a vízre, az új életre a feltámadásra, de lehet, hogy az alsó sziklát is két elemre bontom és magában a hasítékban az ültetett növények fognak utalni az új életre. Formailag lehet egységesebb lenne ha az alsó kő csak egy tömb lenne????

Még kicsit képlékeny a dolog, de nagyjából ezen a vonalon indultam el.

Elhunyt Bujtor István.




Tavasszal még találkoztunk vele a gyerekekkel amikor férjem az általa vitorlázott hajón dolgozott.
Áronnal hamar összepacsiztak.
Furcsa élmény volt, utcán meg sem ismertem volna, talán csak a hangjáról.

Édesanyja még él, pár évvel túl a százon. Latinovics után most második fiát temeti.

Különös az élet.

Ma meglestem a második égetés eredményét, bár a telefonban azt az ígéretet kaptam, hogy ennek biztos örülni fogok mert szépek lettek, azért én nem vagyok teljesen elégedett.

Túl merev... egy kicsit légiesebbre, festőibbre terveztem... :(
Jó lenne ha már úgy állhatnék a következő adagnak, hogy biztos a siker, de maradt még bizonytalanság.




Ezt a hatos próbasorozatot fogom bemutatni a konzultáción, lehet a kiállításon is kiteszek belőle párat.
Készen vásárolt 1220-as matt mázat tettem rá. A próbán nagyon szappanszerű volt, ezért itt lekefélgettem, hogy vékonyítsam.
A végeredmény egy kicsit merev maradt, kifestőkönyv szerű, jó lenne valamivel festőibbé tenni, de azért már elfogadhatóbb.


























Ennél az angyalnál fahamut kevertem rotaringgal ezzel lett leszivacsolva. Érettebb, telítettebb színeket kaptam. Sajnos a sarkát a mázazás előtt eltörtem. Túl sok papírt kevertem a masszába ezért nagyon törékeny, nehezen kezelhető lett.



Ennél a virágos képnél már van valamiféle légies festőiség... lehet ezt a két mázat fogom a végsőn alkalmazni. Leöntöttem az egyik mázzal (BZ), lekeféltem, majd ráöntöttem egy másikat és szintén lekeféltem (Rot). Sajnos letapadt ezért dirib-darabban tudtam csak kiszednia kemencéből, pedig ez volt az egyetlen ami nem sérült a zsengében az első szériából.

Kiégtek a képek... szinte az egész rajzolat eltűnt. Vannak szép részletek, nekem különösen azok tetszenek ahol úgy néz ki mintha megette volna a penész, de az egész szétesett, megette a máz. Amit mellesleg le is lehet róla csiszolni így még férjemre vár egy kis feladat... hátha később saját célra még fel tudjuk használni.

Lehet, hogy egyáltalán nem is kell mázat használnom?????

Most tettem be olyan próbát ahol máz és fahamu keverékével csak áttöröltem a képet, illetve olyat amiről az amúgy is lehelet vékony mázréteget még le is dörzsölgettem. Kíváncsi leszek erre az égetésre..., hogy aztán tapasztalatokkal felvértezve állhassak neki újból az egésznek.

Mézesmunkán dolgozom, kicsit besűrűsödtek a dolgok....
Régen mindig sütőporral sütöttem a mézeseket, hogy ne torzuljon dagadjon annyira, de végül rájöttem, hogy csak a vastagságon múlik minden. 3milinél nem szabad vastagabbra nyújtani. Most látom csak az óriási különbséget, hogy ismét sütőporos masszát készítettem a technika miatt, hogy ez mennyire jobban zabálja a tésztát.
A legutóbbi madaras mézeshez kb két adag tészta fogyott a száz darabhoz. Most ehhez kb hét adag fog elfogyni.

mázpróbák

Több hőfokon égettem mintát két mázzal(még egy harmadikat is ki fogok próbálni), az egyikkel a kék színtestek zöldek lettek a másikkal kékek maradtak enyhe lilába futva, viszont ez a máz szárazabb....

Az ikonokat mindenképpen ezzel mázazom, mert olyanok lesznek mintha freskók lennének.

A madaras képeknél el kell döntenem milyen színvilágot szeretnék. Volt egy becsapós színtest amiről azt hittem halvány lila, úgy is használtam, de kiderült, hogy brutál sötétkék, majdnem fekete... lesz még meglepetés a magastűz után.

Ma mázazok, hétfőn már látom. Az is lehet még, hogy kifekszik a hullám, de maga a massza nem volt jó (reped, vacak, a színe sem fehér, a papír kevés volt benne) most majd másikat veszek.

Egy kisebb vagyont hagytam már így is az Interkerámban. Vannak színtestek amelyeknek 10 dekája kétezer ft felett van.




Gyönyörű kékes-lilás színek.



Ezek a pirosas sárgás színek nagyon szépek lettek.
Vettem még egy tüzesebb pirosat egy kakaó barnát és egy narancsos sárgát amelyeket még nem próbáltam ki. (újabb 17000 ft maradt az üzletben)

Kezdek újra erőt gyűjteni a folytatáshoz.





Ez a próba még túl alacsony hőfokon égett de a freskó hatás már jól érvényesül rajta.




Ennyire torzultak a lapok.
Tulajdonképpen nem terveztem én vizesen égetni, csak a nagyméretű lapokat teljesen friss képlékeny állapotban biztonságosabban mertem szállítani. Ott meg gondoltam akkor már bepakolom később nem kell már mozgatni. Végül meg elindítottuk egy lassú melegítéssel. 300 C 10 óra alatt. De nem bírta sajnos. (bár még lehet, hogy a magas hőfokon kifekszik, majd hétfőn kiderül) Elég lett volna két nap múlva is indítani de így alakult.
A massza sem volt jó. Creaton öntőmassza, reped, torzul, a színe sem szép fehér. Ráadásul kevés papírt tettem bele. Az első adagba féltem, hogy túl sok van. A zsenge után nagyon könnyen tört, morzsolódott, de a magastűzben jól viselkedett. Igaz ez egy másik massza volt. Ennyit bele kell keverni, majdnem fele-fele volt az arány. Esetleg egy kicsit megyek csak alá. Persze ezt nehéz bemérni, saccperkábé próbálkozom.




Mária kicsit békafej maradt... :) a máz túl vékony volt rajta így merevek maradtak a vonalak. A színek nem sokat változtak.

Kiégett a zsenge... tönkrement a teljes anyag.

Vizesen égettem, hosszú hőntartással, elvileg bírnia kellene a papír agyagnak... nem bírta. Felhullámosodott az egész.

Kezdhetem elölről.

Rizikós műfaj ez...

A még zsengéletlen munkákból pár kép.

Úgy látszik az őrangyalok hiába őrködtek az ajtóban.