csütörtök, július 16, 2009
Áronszáj
Testvérféltékenység nálunk nem volt jellemző, egy-két cseles pofont, ütést rúgást és turpisságot leszámítva.
Andorom sírásából már hallom, hogy miről van szó. Ha bátyus bántja valahogy sokkal panaszosabb... a lelke is belefájdul.
Ilyenkor anya jön számonkérni, kártfelmérni, majd megkéri elsőszülöttjét, hogy szeretgesse meg öcsit.
Ma délutáni beszélgetés anyukám és Áron között.
-Áron kérj bocsánatot Andortól és mond neki, hogy ilyet nem csinálsz többet!
-Azt nem mondom mert nem beszélek butaságot.
Azt hiszem tervei vannak még a jövőben és nem akar hamis ígéretekbe bocsátkozni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Elolvadok... először a képtől(!), aztán az 'ifiúr szövegétől...
csudapofa:) és gyönyörűek!!!
Tök jó fej Áron :-)
A kérj bocsánatot, az még elvárható, de a megbánás, meg az őszinte jobbulási szándék nem megy felszólításra :-) Vagy ha igen, az nem biztos hogy igazi. Úgyhogy igaza van! :-)
Édik a srácok a képen!
:) következetes a gyerkőc! :)
Hű, de gyönyörűek! :)
És tényleg dettó ugyanaz a buksi, mint az én Pocim, ráadásul kettő is! :)
Köszönjük a bókokat!
Nekünk is tetszenek!
Szegény Andoromnak mindkét szeme alatt foltok vannak, az egyik régi amikor a karnissal nyársalta fel majdnem bátyus, de a másik újabb és kicsit a szemgolyón is van bevérzés-gyulladás féle... nem láttuk az akciót de Áronnak köszönhető! :(
Zsuzsi
Lehet nem várható el de szerintem azért nem árt rávezetni a gyereket!
Megjegyzés küldése