hétfő, május 11, 2009

Az atya Vasárnap a ballagások kapcsán elmélkedett régvolt osztálytalálkozói vonalán...



" Ahogy telnek az évek más-más válik fontossá. 15 érettségi találkozón előkerülnek a gyerekek képei, egyre kevésbé fontos, hogy milyen karriert futott be a másik, sokkal lényegesebbé válik, hogy milyen emberré lett. Eltűnnek a határok amelyek megosztották az osztályt. Az évek múlásával egyre erősebben összekapaszkodnak a még megmaradtak. Idővel az ember rájön, hogy nem a karrier az érték hanem a valahova tartozás, tudni, hogy vannak akikhez tartozunk és vannak akik figyelnek ránk. Tudni, hogy mindaz amit magunkba szívtunk alakul át életté és mindazzá amit tovább adhatunk.

Növekedni kell és nőni csak az ég felé lehet. Mindannyiunkban megvan a vágy a növekedés után, az élet után.



Ne szakadjunk le a szőlőtőről az életadóról!
Uram te vagy a tő amelytől az életet kapjuk, segíts, hogy hátralévő életünkben gyümölcsöt hozzunk."


Nincsenek megjegyzések: