csütörtök, október 01, 2009

Megvolt a konzultáció.

Jól lehúzták nekem meg elvették a kedvem, a lelkesedésem. Kicsit elkeseredtem, hogy mégis mikor végzek ezzel az egésszel... A gyereknek már régen óvodába kellene járnia én meg már hetek óta itt bohóckodok.

Drága kollégák szemében a kerámia nem létezhet mit önálló kép.
Mindenáron bele kell erőszakolni valamilyen funkciót.
Persze a zsűriben csak egy keramikus volt Probsztner János, -neki tetszett is a munkám és igyekezett megvédeni- a többi textiles, építész. A textiels hölgy kerek perec megmondta, hogy neki nem tetszik és nem is ezzel pályáztam. Ebben részben igaza van, de írott felületek egymáshoz sorolását kevésnek éreztem volna, ezért szerettem volna találni egy motívumot amit több képen átvezethetek. Így jöttek a madarak, de a technika maradt. A madarakba is belekötöttek, hogy nem jó nem olyan egy madár lába... de könyörgöm ez egy motívum, nem anatómiai rajz.

Elhangzottak jó ötletek, pl falfűtés burkolása, de utána néztem és falfűtés esetén jóformán az egész lakás belső falát fűtik, tehát a burkolás mint kijelölés értelmetlen.

Én nem akarok ezzel burkolni, én egyszerűen összetartozó képeket szerettem volna létrehozni.
De akkor mi a funkciója???? Minek mindennek funkció? Annyi nem elég, hogy szép? vagy ha nekik nem akkor nem kell vele együtt élni. Másik funkciója pedig, hogy távolban is összeköti a képet birtokló embereket, mint ahogy a kis képek egy nagy képet adnak össze, úgy alkotnak a tulajdonosok egyfajta közösséget.

A másik, hogy keretet csináljak neki... de én nem szeretném. Azért használom a papír agyagot mert úgy lehet tépni mint egy vastag merített papírt. Szeretem ezt a szakadt szélét, amelyet rézzel hangsúlyozok.

Ez nem csempe, ezek kerámia képek!



Valahogy igyekszem összekaparni magam és valamit összehozni. Maximum nem kapom meg az ösztöndíjat a következő évre. Csak egy kis erőt-lelkesedést kellene valahonnan merítenem.
Ráadásul az eddigi helyen sem fogok tudni már túl sokat égetni eléggé kilóg a lóláb... :( :( :(

13 megjegyzés:

girzs írta...

Nagyon átérzem, tudom milyen ez.
Most mindenki felkelt, nem tudom folytatni, pedig akartam még írni, de akkor majd később. De fel a fejjel!

Lipodresch írta...

Köszönöm a bátorítást!

Már eleve gombóc volt a gyomromban mert az egyetemi kipakolások jutottak eszembe ahol rendesen ment a megalázás... Annyira azért nem volt durva, csak fura az egész, hiszen a bírálók közül egy volt csak szakmabeli de mindenki úgy érezte, hogy ért hozzá.

Egyet aludtam rá és már nem is olyan véres a helyzet. Végülis voltak többen is akik bátorítottak, csak az első negatív reakció vésődött be.

Rippl Renáta írta...

Hát ezt sajnálom...nem értem miért ne lehetne valamit újítani, mért kell mindenáron valahová besorolni....A másik meg nevetséges ha valaki egy konzultáción azzal érvel, hogy ez neki nem tetszik, terelgetni, javaslatot tenni, kérdezni, hogy mit -miért tettél,tennél lehet,de a "csak,mert nekem nem tetszik" a gyerekszobából ismerős kijelentés...
Na, de fel a fejjel...szerintem szuperek..

krisztina maros írta...

én is sajnálom és átérzem... sajnos ez egy rossz magyar szokás, remélem, egyszer kinövünk belőle! addigis sok erőt a folytatáshoz!

Mónika írta...

jaj:((( sajnálom!!
mindenképpen folytatnod kell!! úgy, ahogyan te érzed!
nagyon szépek!
bingo - mondja a szóellenőrző!! ez már csak valami, nem? :)

Csipcsilla írta...

Azok a kockafejűek, hogy nem látják mi az ami szép...
Ne sokat morgolódj miatta!!

Láttad már az októberi Otthon magazint??? (biztosan) mert én igen:-))
Nagyon helyes a gyermekszoba:-)) nekem is valami falfestéssel kellene feldobnom Bazsom szobáját.

Sok sikert az alkotásaidhoz!! Gyönyörűek!

Szentpyr írta...

hát ezt én sem értem! sokan lelkesedtünk azokért a madarakért! ez a kipakolás/alázás nálunk is meg volt!:( pedig létezik ugye építő(!) kritika, vagy mást ne mondjak tisztelet is... nagyon sajnálom és csak biztatnálak én is fütyülj(csúnyábbat gondolok, de cenzúrázom magam;) )a sok okos(kodó)ra és szárnyalj!

Lipodresch írta...

Nagyon kedvesek vagytok és nagyon jól esik.

Pár dolgot megszívlelek abból amit mondtak amiben nem tudok kompromisszumot tenni azt meg folytatom úgy ahogy belőlem jön. ...és majd kiderül, hogy megkapom-e jövőre is. Persze jól jönne az a havi plussz, de emiatt próbálok nem görcsölni a dolgon.

Az volt nekem a fura, hogy magába a grafikába is belekötöttek nem csak abb ahogy ezt egyenlőre kerámiában sikerült megoldanom.

Funkciót nemhiszem, hogy tudok neki találni, de ha valakinek van valami építő ötlete azt szívesen fogadom.


Az az igazság, hogy maga a pályázat amit elnyertem sem volt funkcionális. Képek egymás mellé sorolása átfutó minta... valami ilyesmi... igaz anyagnak az írott felületeimet adtam be, de úgy éreztem az kevés lenne, ezért kerestem egy motívumot.

A madáron kiakadtak, hogy hogy áll a lába meg, hogy bunkó a szárnya... de könyörgöm ez nem egy anatómiai rajz (azért azzal tisztában vagyok, hogy tudok rajzolni) hanem egy motívum, amibe ez belefér, sőt!

Másik kívánnivalójuk az volt, hogy legyen kerete, most ezen dolgozom, bár én nagyon szerettem a tépett szélét, ezért is nyúltam a papírporcelánhoz, de megnézem valami karakteresebb lezárással.

Harmadik, hogy nem tetszett nekik, hogy az egymásmellé kerülő elemek háttere színben ugrál, jobban szeretnék ha ez egységesebb lenne. Ez szándékos volt, szerintem izgalmas, de megnézem homogén háttérrel ha ez a kívánságuk.


Ötleteltek diptichon, triptichon témában... ezen el tudok indulni, illetve a japán fametszeteket is felhozták...

hátha valami beindít újra.


Az is baj, hogy én verbálisan sosem voltam túl jó. Mindig inkább képpel fejeztem ki magam. Ezért is szeretek annyira fotózni. Sajnos a konzultáción lett volna lehetőségem, hogy megvédjem, kidumáljam magam de nem sikerült, nem is értették miről hablatyoltam.

Valahogy értelmesen meg kellene fogalmazni ezt az összkép elgondolást, miszerint ezek az elemek önmagukban is megállják a helyüket de együtt is működnek ahogy egy egy személyiség is egy külön világ de közösségben még több tárul fel belőle. Ezek a képek távolban összekötik az egyéneket és egy képpé formálják... valami ilyesmi...

Feketeribizli írta...

Basszus, most elég keresztényietlen módon igen trágár szavak jutottak eszembe, meg egy állat bizonyos testrésze...
És dúlok-fúlok veled.
1. Ezek igenis JÓK.
2. Ezek egy gondolat első próbái, nem a végkifejlet, hanem az első állomás, annak pedig különösen értékelhető.
3. A kép műfaja igencsak létezik a kerámiában is, annyian művelik, funkció nélkül is.
Mondom, pl. a Kun Éva madaras-mesés sorozata... nem találom a neten, csak ezt pl.

http://www.010galeria.com/index.php?pageid=7&mgalleryAction=Gallery&mgallery_gid=7&baseAction=Item

...dehát rajta kívül még nagyon sokan, az idősebbek, és a fiatalok között is, ez legális, sőt mi több, trendi. És keretet SEHOL sem látam a széleken, lezárásképpen, sehol mostanában. Elég csak megnézni az utolsó biennálé anyagát.
HOVATOVÁBB, A PLASZTIKÁKNAK SINCS FUNKCIÓJA, NEM??

4. Nem Marcsi, csináld csak meg ezt. Hagyatkozz arra, ami benned formálódik, és azt kövesd, mert ha egy ilyen autonóm témában a meggyőződésed ellenére kötsz kompromisszumokat, akkor a végeredmény csak suta lesz. Pedig ebben, amit elkezdtél nagy erő és nagy ígéret van. Ne lehordásnak fogd fel, ha tudod, hanem nagy kihívásnak. És bár tudom, hogy ez a pénz milyen jól jön, de emiatt ne kösd gúsba a az alkotói vénádat. Örülj, hogy MOST tudsz alkotni, és az a gyönyörű dolog megszülethet, finanszírozzák.
A jövődet, a művészit és az anyagit is az biztosítja, ha a saját utadat követed, az pedig megtalálja az embereket majd, akik erre vevők, ha pedig meg akarnál felelni, két szék közt a földre ülnél.

5. Ez egy tök dilettáns konzultáció volt, ha ilyenek hangzottak el. Majd meséld el, szóban, h kik voltak ott??

MÉG AKARTAM VALAMIT, DE A GYEREKEK... MENNEM KELL, MAJD FELHÍVLAK INKÁBB
jaj, Marci benyomta a CapsLockot

Lipodresch írta...

Probsztner védett, de ahhoz képest, hogy ő volt az egyetlen szakmabeli nem igazán vették komolyan.

Meg ő is mindig azt mondta, hogy hogy hát igen a profik kiszúrják a hiányosságokat... :( (utalva, hogy a madár lába el van rajzolva stb)

Lipodresch írta...

Szerinted maradjon a tépett szél? Most készítettem egy peremes negatívot próbaképp... meglátom....


Az a baj, hogy tökre el vagyok bizonytalanítva...

Anka írta...

Nem értek a művészethez:( én csak csodálom, de annyit mondhatok, hog nekem laikusnak nagyon tetszenek a munkáid!!! Ezt pedig ne fogd fel kudarcnak csak egy lépésnek ami előrébb visz, a nehézésgek, az akadályok erősítenek, mert ezáltal te "érsz" és az érés fáj. Ezt most nem feltétlen a szakmai részre értem, mert mondom ahhoz nem értek, hanem a személyiségedre, hogy a buktatókon keresztül viszed magadat. És tudod ki a sikeres ember, aki eggyel többször állt fel, mint ahányszor elesett:) Hajrá Marcsi, csak menj előre az utadon és minden kiforrja magát, és ne hagyd, hogy el vegyek a lelkesedésedet!!! Ügyes vagy nagyon! Puszillak!!!

Lipodresch írta...

Anka
Köszönöm!
Nagyon jól estek a szavaid! Igyekszem felállni.

Isten áldjon!