...és itt folytatom, pont ahol amott abbahagytam....
Kis családunk történetét harmadik éve vezetgettem, csak úgy magunknak emlékbe, a jövőnknek - két fiunknak ajándékba. Mivel problémák akadtak a szerkesztéssel, arra az elhatározásra jutottam, hogy indítok egy új naplót. Magamról annyit, hogy feleség, két kis legény anyukája és iparművész volnék. Több-kevesebb sikerrel igyekszem ezt a sorrendet tartani (emberem most biztos sikítva reklamálna).
Lipovszky-Drescher Mária a "böcsületes nevem" kisnagyfiam szavaival élve.
Eredetileg keramikus diplomával végeztem az Iparművészeti; ma Moholy Egyetemen.
Már másodévben kacsingattam az animáció szak felé, de végül maradtam az ismerős, akkor biztonságosabbnak tűnő terepnél. Így aztán ma rendelkezem egy szilikát tervező művész, és egy rajz vizuális kultúra szakos tanári diplomával.
Sorstársak közt csak diplomás hobbinak nevezzük agyag iránti szenvedélyünket. Félreértés ne essék, nagyon szeretem ezt az anyagot, az illatát szakrális voltát, rengeteg lehetőséget rejt magába, de megélni nem lehet belőle. ...kicsit se... illetve amiből igen, vagy legalábbis talán, az nem érdekel... Arra, hogy műhelyt hozzak létre kemencével esélyem sem volt, így csekélyke pénzemet számítógépre áldoztam és inkább grafikával kezdtem foglalkozni.Eddig három bélyegem jelent meg a Magyar Állami Postánál, illusztráltam a Babamagazinban, Anyáklapjában a Képmásban. Voltak ilyen-olyan grafika megrendeléseim, amiket majd folyamatosan feltöltök már ha a két csemete engedi...
Ugyanis életem két legnagyobb kincse, ajándéka, kihívása, alkotása: gyermekeim; Áron és Andor... és reméljük a sor itt még nem zárul le...
Egyik legény idén lesz három másik egy éves.
Fiatalkoromban (sajnos rohamos tempóban öregszem immáron a harminckettediket taposom...) két nagy álmom volt. Az egyik; hogy ha nagy leszek én is gyönyörű mesekönyveket rajzolhassak és a másik hogy egy kápolnába, templomba oltárt építhessek az Istennek. Utóbbit kipipálhatom (persze nem zárkózom el a további lehetőségektől sem :) ) ugyanis a diplomamunkám egy oltárasztal tervezése és kivitelezése volt a Győr-Ménfőcsanaki Evangelizációs Iskola kápolnájába. Nagyon szerettem ezt a munkát majd egy posztban szeretnék beszámolni az építés részleteiről; de a pont az "i"-re az volt amikor ez előtt az oltár előtt mondhattuk ki emberemmel, Ádámommal a boldogító igent. Második álmom is kibontakozóban... egy éve megjelent az első általam illusztrált mesekönyv, illetve daloskönyv, Ukulele címmel. Ebbe a Kaláka Ukulele Cd-in lévő verseket volt feladatom illusztrálni. Azóta egyre nagyobb bennem a vágy, hogy ezen a területen fejezhessem ki magamat. Persze azért a kerámiát sem felejtem. Sok évnyi sikertelen pályázat után, mikor már lélekben kezdtem elengedni, hogy nekem agyagot kell gyúrnom, elnyertem a Kozma Lajos ösztöndíjat. Így össze kell kapjam magam és jövő Februárban bemutatni, hogy érdemes volt éveket várni.
...no mára ennyit, igyekszem folytatni... a látszat ellenére nem vagyok grafomán sokkal inkább szeretem képekkel, fotókkal kifejezni magam, no de majd meglátjuk mi is sül ki ebből a történetből...
2009 március 22
Lipovszky-Drescher Mária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése