Krumplinyomda

Mostanában akrilfestékkel próbálkozom. Mai nap eredményeként sajnálattal kellett tapasztalnom egy komoly hátrányát. Nem mintha nem tudtam volna eddig de a tapasztalat erősebb az elméleti tudásnál miszerint az akril szinte egyáltalán nem távolítható el a textíliából. Ezt kisnagyfiam mai művészkedése örökre emlékezetembe véste... Piros festék áldozata lett kedvenc szoptatós fotelem, legényke vagy három garnitúra ruhája, Kisvakond, Thomas, és végül de nem utolsó sorban kedvenc pólóm, miután legénykét magamhoz öleltem...
Én sajnos nem dicsekedhetem ekkora termelékenységgel.


Nagyon lassan haladok a két lurkó mellett. A lakás szalad, folyamatos lelkiismeretfurdalással küzdök, három hét alatt a dobozokból sem sikerült teljesen kipakolni. Ádámnak egy kígyózó listát tűztem a hűtőre kipipálandó tevékenységek sorával (amely megjegyzem nem akar fogyatkozni).




És mindezek tetejébe ez az egész bizonytalan helyzet terhe is a vállunkra nehezedik. Emiatt feszültek-türelmetlenek vagyunk, egymásnak ugrunk, és megfeledkezünk a lényegről...



Sanyi féle Dadó mese vázlatai:






Ez pedig egy korábbi játék: