Szeretem a fotót mert konzervál, mert megragadható vele a pillanat, szeretem a rajzot azért mert nem fotó, és valami egészen mást mutat meg abból a pillanatból amit megragadni szeretnék.
Ezeket ma rajzoltam a gyerekekről.
Számomra bizonyos értelemben még többet is mondanak mint egy fotó, még akkor is ha külső szemmel nem annyira hasonlít, belső szemmel még talán jobban is...
Áronka aránylag türelmes volt.
Bandim kb 5 másodpercig maradt nyugton, de a csibészségét sikerült megragadni.
Rebeka pedig a legnyugodtabb, de csak alvós képet lehet róla rajzolni.
Anyumtól kaptam egy nagyon jó készletet és most örömködök vele.
2 megjegyzés:
Nagyon jók lettek a portrék! Napok óta motoszkál a fejemben,hogy ha találkozunk hogyan mondjam,hogy ne nehesztelj érte. nagyon szépen rajzolsz,csak az utóbbi időben hanyagolod egy kicsit puszi
ezt már mondtad, azért is vettem újra a kezembe! Miért neheztelnék?
Megjegyzés küldése