szombat, augusztus 13, 2011

Megnyitottuk

... a Szepezdi kiállításomat.



Nem találtam senkit aki zenélt volna, ezért felolvastam egy Kányádi verset amely helyettem is beszélt rólam.

Kányádi Sándor Vannak vidékek Előszó

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül



Utána Kolompos koncert. A gyerkőcök nagyon élvezték. Andor ropta Rebussal. Eddig a kiállításaimra csupa ismerős jött, ide egy-két kivétellel csupa ismeretlen, de mégis nagyon otthonos volt minden. Sok kedves emberrel válthattam pár szót.

Nagyon jó kis nap volt. Köszönöm mindenkinek a segítséget!








































7 megjegyzés:

Tündérlátta írta...

Gratulálok!! Nemcsak a kiállításhoz, hanem a csodaszép gyerekekhez is.

Zsófi írta...

Gratulálok! Nagyon szép lehet élőben!

dreschma írta...

Köszönjük! :)

Nem vettük észre, hogy a családi fotó készítésénél mindegyiknek tömve volt a szája keksszel! :)

eszterda írta...

Gratulálunk Marcsi! Nagyon szép lehetett!:)))

Szentpyr írta...

Gratulálok én is! Van miért...:)

ANDREA RÉKA írta...

Te Marcsi!
Én nem tudom eldönteni, mit dicsérjek jobban: az alkotásaidat, vagy a csodaszép családod. Legyen minden egyszerre!
A legjobbakat kívánom néked BoldogSzerről, Andrea RÉka

Lipodresch írta...

Köszönöm! :)