avagy pár sor az utánzásról...
Szerintem ez nagyon nehéz ügy és nagyon Magyar.
Azt látom, hogy Magyarországon a művészek nagyon féltik a tudásukat és ez sajnos már az egyetemen is jelen van.
A tanárokon is azt látom (tisztelet a kivételnek) hogy félnek attól, hogy konkurenciát termelnek ki.
Hova lett a mester és tanítványa viszony!!!!????
Másrészről értem azt is, hogy a sok tapasztalatszerzés rengeteg idő és energia, ezért nem olyan egyszerű a tovább adás kérdése. (gyöngyöt a disznók elé?) De szerintem a válasz itt is abban a problémában keresendő, hogy eltűntek a mesterek, akik bátran adták tovább a tudásukat hiszen a tanítványaik is az ő műveik voltak! (Nekem hála Istennek volt egy ilyen mesterem, pár bejegyzéssel lejjebb linkeltem egy meghívót)
Viszont ha megfigyeljük külföldön sokkal bátrabban adják tovább a művészek a tudásukat, tapasztalatukat, hiszen, ha jobban belegondolunk minden csak eszköz ahhoz, hogy a bennünk rejlő egyedit feltárhassuk.
És ha innen nézzük annyira de annyira kicsinyesek tudnak lenni ezek a kikitutánoz viták! Jó... van olyan valóban amikor olcsó ötlettelen utánzat csak valami, de azt látom azért az elég átlátszó és szánalmas ahhoz, hogy igazán virágozhasson.
Egy kicsit lazítani kellene. Én azt hiszem, hogy rengeteg frissesség fakadhatna abból ha többet mernénk magunkból adni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése