kedd, december 14, 2010

Aranyvackor












Veronkával, meseíró társammal is sikerült összehozni egy munkát a Vackorra.
Mivel neki nem volt ihlet arra kért előbb rajzoljak én valamit és így göngyölítsük tovább a mesét. Neki készültek a madárkák.

Megérkezett a mese amihez ezeket rajzoltam még.

Ő kérem a póttartalékos tündér.

Nagyon megszerettem az akrillal dolgozni. Tulajdonképpen sokkal testhezállóbb nekem mint az akvarell, mivel alakítható, gyúrható formázható, olyan mint az agyag. És ezáltal a végeredmény is jobban közelít a kerámiáim hangulatához, sokkal finomabbak, lágyabbak lettek. Azért az akvarellt sem dobom sutba, együtt dolgozom velük.
Jó pár éve, még mikor a Babamagazinnak dolgoztam volt pár levélváltásom Szegedi Katalinnal. Nagyon hálás vagyok neki, hogy egyáltalán vette a fáradtságot és válaszolt, válaszában pedig nem tört le, hanem biztatott. Tudott úgy véleményt alkotni , hogy felemelt és nem földbe dorongolt. Azóta is sokat forgatom magamban a tanácsait. Vannak olyan mondatai amelyek sokkal később értek meg bennem, később jöttem rá, hogy miről is beszél. Ő mondta többek között azt is, hogy közelítsem a rajzaim világát a kerámiáimhoz, és, hogy ne csüggedjek el mert mindennek megvan a maga ideje. Ne legyek türelmetlen, hagyjam, hogy kiforrjon mindaz ami bennem van, tudja mit érzek ő is volt hasonló helyzetben de visszagondolva hálás, hogy akkor azok a munkái mégsem kerültek ki nyomtatásba. Akkor jött a lehetőség mikorra már készen volt rá.

Nincsenek megjegyzések: