szerda, november 04, 2009

Remélem lassan a végére érek a budapesti munkának. Elfáradtam, nagyon rossz így külön lenni Ádámtól. Szeretnék több időt a gyerekeimmel foglalkozni. Igaz ha ezt befejeztem vár még rám néhány illusztrációs munka, ugyanis a mamami bolt megnyitóján már szeretném ha az üzletben lehetnének a grafikák.












4 megjegyzés:

girzs írta...

Szépek. Drukkolok, hogy a végén egy jó elégedettség oldja fel ezt a böjtöt.

Igazán vagány vagy, hogy kézben tartasz ennyi szálat, és közben egy babát is növelgetsz. Megvallom, néha belőled merítek bíztatást, hogy lehet ezt így, hogy nem csúszik szét minden. Klasz, hogy a síremlékkel is időben elkészültél. (Csak azért írom ezt le, mert az ember hajlamos azt hinni - önmagával kapcsolatban, hogy ez természetes, és csak a mulasztásokat számolni.)

Most én is kicsit hasonló szituban vagyok, bár elutaznom nem kellett. De múltkor, mikor a könyvtárban tanultam, bizony a gyerekrészleget választottam, hogy Rájuk emlékeztessen...
Aztán még büntetnek is a mellőzésért, mármint a gyerekek.

Feketeribizli írta...

Marcsika, ez a kép legfelül, ez még csak a zsengélt változat, vagy már készen van? Olyan gyönyörű így!!!! Egyszerűen odavagyok ezért a sorozatodért, és nagyon-nagyon gratulálok!! A T. Bizottság meg...khmm, inkább nem írom le, h mit csináljon, nem épp keresztényi gondolat.

Lipodresch írta...

Girzs
Köszönöm!
azért anyukám nélkül nem sokra mennék! Nagyon sokat segít a gyerkőcök körül! :)


Zsu
Az még tök nyers... sajnos a mázazással én sem vagyok megelégedve. Most ég egy próba hátha!

Zsófi írta...

Nagyon szép ez a sorozatod! Csakúgy, mint a madaras képek:)